Színház és Filmművészeti Tájékoztató, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Btígédjék meg* .V>§7 ánfifck tt·ghaté‹o*áíiával kezdjem, milyen irányban nő é* fejlődik a mi szovjet fila művé esetünkéB* »a irány, számunkra vitathatatlan és úgy hisszük, tökéletesen meghatározza legjobb művészetek legjobb műveinek tartalmát^ is, formáját is* Ezt az irányt szociálista realizmusnak nevezzük. Mi as a ’szocialistsi £ Jüvészeink alkotó munkájának as a módszere,, «mely a legmélyebben fűzi össze művészeinket környezetük alá valóságával azai a legfontosabb^ a művészt az egész nemzet munkájának részesévé teszi* &zas a kommunista társadalom megalkotásának energikus* teljesértékű munkáiévá* Azt mondjuk? "realizmus”* rejjt művészetünk az életet a maga teljeségében és egész bonyolult** •ágában tükrözi vissza* Azt mondjuk* "szocialista"", mert az élet megfigyelésének és visszatükrözésinek művészi munkáját alárendeljük a szocialista állam, az egész nép angas» célkitűzéseineká természetes, hogy a művészet ilyen irányzata csak azok között a feltételek között születhetett meg, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után alakultak ki, amikor népünk a Bolsevik Párt vezetése alatt saját kezébe vette a hatalmat és minden alkotó erejét a régi lerombolására és az új társadalmi rend felépítésére összpontosította. Ugyancsak természetes, hogy e művészi irányzat további fejlődése szoros kapcsolatban van államunk fejlődésének nehézségeivel, győzelmeivel, minden fontosabb mozzanatéval. Ilyenformán jogunk van azt mondani, hogy a szocialista realizmus művészete mindenekelőtt az igazán demokratikus, egyetlen mélyen népi művészet, továbbá azt is, hogy a szocialista realizmust nem lehet a különböző országokban ma létező és eddig létezett számos művészi irányzat egyikének tekintetni. » Ezek a különböző irányzatok szerzőikkel és követőik b&s csoportjaival együtt születnek és halnak meg. A szocialista realizmus azonban, mely a nép életéből született és a népé, azzal együtt fejlődik, éppen olyan halhatatlan, örök és kimeríthetetlen, mint a nép. Amidőn új filmművészetünk fejlődésének első időszakáról beszéltem, arról amely a Nagy Októberi Forradalom által teremtett feltételek között következett be, természetesen nem akartam azt állítani, hogy ennek az új művészetnek egyáltalán nem voltak hagyományai. Nem akartam tagadni azt a mély örökségi kapcsolatot, amely feltétlenül fennállott a szovjet filmművészet első lépései és az orosz kultúra múltjának nagy vívmányai között, melyekkel joggal büszkélkedünk mind a mai napig. A múlt olyan nagyjainak mint Puskin, Gogolj, Bjelinszkij, eszméiből és alkotásaiból tevődik össze kultúránknak az a gazdag tárháza, melyből a mi fiatal művészeink jelentékeny mértékben merítettek. A moszkvai Művész Színház iskolájának realista tradíciói szintén termékenyen hatottak fiatal filmművészetünkre. senhAzTUDOMÁNYI lKi'Í*feT KÖNYVTÁRA 4 SZOVJET FILM FLJLŐaáaBHS&.gOBB SZAKASZAI Irta? F.Fudovkir,